Bár a gólyatáborok már véget értek, még javában zajlanak a gólyaprogramok, valamint az elsőévesek ismerkedése az egyetemi élettel. Abban, hogy ez gördülékenyen és jó hangulatban történhessen, hatalmas szerepük van a szakos mentoroknak, velük beszélgettünk a munkájukról.
Először is kérlek mondj magadról pár szót!
Vigh Patrícia vagyok, biológia-könyezettan tanár szakos mentor, a harmadévemet kezdem itt az ELTE-n. Már másodszor vagyok mentor, és idén harmadszor voltam Bódvarákón gólyatáborban.
Hogyan kezdtél bele a mentorkodásba?
Amikor elsőéves voltam, azért jelentkeztem mentornak, mert ezen a szakkal nagyon egyedül éreztem magam az egyetemen, szerettem volna több embert megismerni, és tanárszakosként fontosnak tartottam, hogy segítsük az újakat, akiknek még nincs tapasztalatuk az egyetemi életben. Szóval tanárszakon szerintem nem kell annyira magyarázni a dolgot. A másik ok pedig az volt, hogy szerettem volna ismerkedni, közösségben lenni, egyébként is közösségi embernek tartom magam, úgyhogy ezzel indult, aztán megszerettem – és itt ragadtam.
Mi az eddigi legjobb élményed?
A legjobb élmény mindenképpen a gólyatábor, szerintem eddig az idei Bódvarákó-csapat volt az, amelyik a legtöbbet adott nekem. Meg nyilván az, hogy ha bejövök az egyetemre, ismerek egy csomó embert, és már csak azért is szívesen jövök, hogy velük találkozzak.
Említetted, hogy Bódvarákó kicsit különleges az ELTE gólyatáborai között, erről mesélnél egy kicsit?
Igen, Bódvarákó egy sátortábor, Geo-Bio tábor, tehát a földrajzosoknak, földtudomány szakosoknak, a biológusoknak és a környezettanosoknak szól, és az ezekhez tartozó tanárszakosoknak. világ végén van: egy civilizációtól távoli falucskában sátortábor egy réten – hidegvizes zuhannyal és korlátozott áramellátással, illetve ToiToi vécékkel. Ezen kívül abban is eltér, hogy nálunk nem mentorok viszik a csapatot, hanem vannak csapatvezetők, akiknek külön pályázatot kell beadniuk, van csapatvezető-képzés, nekik minden évben van szimuláció is Rákó előtt, ezt Rákó-szimulációnak hívják. Ők a főnökök a csapatban, a mentorok pedig csatlakoznak a csapathoz, hárman-négyen, csapata válogatja, és így néha hat-hét fős vezetése is összejön egy-egy társaságnak.
Mik a feladataid mentorként, mivel foglalkozol?
Gólyatáborokban kell résztvenni, valamint ami úgymond kötelező nekünk, az a Tanári Napok, ott csapatot viszek, illetve a szakos gólyatábor az, ami opcionális, de azt nagyon szeretem, szóval mentem oda is mentorként. Ott csapattal kell játszani, csapatépítő feladatokban irányítani őket, meg kell teremteni egy olyan környezetet, amiben élvezik a gólyatábort. A fő feladatunk pedig a regisztrációs hét, ami elég húzós tud lenni a tárgyfelvételekkel, beiratkozással és egyebekkel, illetve válaszolgatni kell a csoportban a kérdésekre, személyes üzenetekre, mindenkinek megpróbálni segíteni az intézkedésben, levelezni a Tanulmányi Hivatallal.
Mi az ami a legnagyobb kihívást jelentette számodra?
Minden évben a tárgyfelvétel. Tanárszakosoknak ez kicsit bonyolultabb: meg kell oldani az ütközéseket, nem mindig tiszta a tantervi háló, a tanrend, ezekben van némi káosz, minden évben van valami probléma, és szerintem az okozza a legnagyobb kihívást a dologban, hogy lelevelezzük ezt hivatalosan, megkeressük az illetékeseket, tanároknak írjunk, mindenkinek segítsünk.
Akkor ez nyilván rengeteg felelősséggel is jár, de úgy tudom, erre azért alaposan felkészítenek titeket.
Igen, a képzés a tavaszi félévben zajlik, vannak előadások, van egy kirándulás, egy hétvége és egy tábor, mindegyiken helyet kap a szórakozás is, de szakmai előadásokban is bővelkedik, tehát ilyen szempontból is fel vagyunk készítve, szakterületenként külön-külön is, de az egész TTK-s mentorképzés közösen is működik.
Nagyon sok időt vesz ez igénybe?
Alapvetően azt gondolom, hogy a mentorkodás még beilleszthető úgy az időbeosztásba, hogy a tanulásra is jusson mellette idő, de pont az a legnagyobb veszélye, hogy nagyon könnyen beszippant. Nagyon fontos, hogy folyton ott legyen a fejemben, hogy nem szabad elhanyagolni az egyetemet, hogy azért mégis a tanulás az első.
És ha a mentorok utánpótlására gondolunk, akkor milyen típusú személyiségnek ajánlanád, hogy próbálkozzon meg ezzel?
Mindenképp olyannak, aki nem fél egy feladat egyéni megoldásától, illetve aki nyitott és szeretne egy közösséghez tartozni. De ismerek olyan mentort is, aki nem annyira közvetlen, és ő pont a hasonló tulajdonságú gólyáknak tud többet segíteni. Tehát mindenkit bátorítanék rá, hogy egyszer próbálja ki.
Kérlek, mutatkozz be röviden!
Fülöp Zsófi vagyok, most töltöttem be a 21. évemet, és alkalmazott matematikusnak tanulok.
Ha jól tudom, most először mentorkodsz.
Igen, ez volt az első évem. A legtöbben elsőévesként jelentkeznek mentornak, de én még vártam egy évet, mert úgy gondoltam, hogy nincs meg a kellő tudásom és tapasztalatom, de nem bántam meg, mert így is tökéletesen be tudtam illeszkedni, nem lógtam ki a sorból.
Miért döntöttél úgy, hogy mentor leszel?
Egyrészt szeretek új emberekkel megismerkedni, és ez erre nagyon jó lehetőség, de a legfontosabb az volt, hogy én egy olyan középiskolából jöttem (a Veres Péter Gimnáziumból), ahol úgy éreztem, hogy nagyon sok segítséget kaptam, ezért az egyetemen nagyon hiányzott ez a törődés. Amikor először beléptem, nagyon elveszettnek éreztem magam, szó szerint egy tűnek a szénakazalban, és ha nem lettek volna a mentoraim, akkor valószínűleg sokkal nehezebb lett volna ezt leküzdeni és beilleszkedni. Ezért döntöttem úgy, hogy én is szeretnék segíteni a gólyáknak, és átadni azt a tudást, amit az elmúlt években megszereztem – ez volt az elsődleges szempontom.
Ezek szerint úgy érzed, hogy ez sikerült is.
Ez maximálisan sikerült, nagyon jó gólyacsapatot kaptam, és tetszett, hogy kimondottan érdeklődők voltak, és látszott rajtuk, hogy ők is örülnek, hogy fordulhatnak valakihez. Elsőre nagyon bonyolultnak tűnhet akár a Neptun használata, akár egy ügyintézés, a beiratkozás, és bár az interneten nagyon sok információ elérhető, nem mindenre lehet így választ kapni, vagy esetleg órákba telik, mire a megfelelő honlapot megtalálja az ember. A másik fontos dolog pedig az, hogy nekünk a beilleszkedésben is segítenünk kell a gólyákat, kicsit oldani a gátlásokat.
Az ismerkedést nyilván a sok gólyaprogram is elősegíti, az idén milyen lehetőségeket kínáltatok az elsőéveseknek?
Nagyon sokféle program van. A GyógyMatek GT az első helyszín, ahol találkozhatunk, itt színekkel jelzett csapatokba rendeződünk. Idén öt színnel indult a tábor, a jelentkezők létszáma alapján így tudtuk az optimális csapatlétszámokat kialakítani. A táborban főleg egymás megismerése, a közösségépítés a cél, hogy az első egyetemi órákra már ne idegenek közé kelljen beülni. Idén volt egy nagyon pozitív újítás a gólyatáborban: az eddigiekkel szemben több volt a kapcsolatépítési lehetőség a színek között, volt egy olyan nap is, amikor összekeverték a csapatokat, így a résztvevők sokkal több társukat ismerhették meg.
Milyen programok voltak a gólyatáborban?
A hagyományos játékos-ismerkedős programok mellett voltak szakmai előadások, amelyek a tájékozódásban, az egyetemi rendszer megismerésében segítenek, oktatók is lelátogattak a táborba. Ezen kívül bemutatkozik például a BEAC, én személy szerint nagyon hasznosnak tartom, hogy népszerűsítjük az egyetemi sportlehetőségeket.
Hogyan kapcsolódhatnak be azok, akik nem voltak gólyatáborban?
A csapatokba őket is beosztják, és a későbbi feladatunk éppen az, hogy őket is bevonjuk az addigra kialakult közösségbe, ez nagyon sikeres szokott lenni, majd kezdődnek a regisztrációs hét teendői. A beiratkozás a legfontosabb esemény, hiszen innen nem szabad elkésni, de van intézeti köszöntő is, segítünk a közös tárgyfelvételben, hogy hova forduljanak a kérvényekkel… Nagyobb gólyaprogram még a kocsmatúra, illetve a Campus Discovery, ez szintén egy csapatversenyes feladatokból álló rendezvény, ahol egy-egy helyszínről tudhatunk meg érdekességeket. Később pedig természetesen következik a gólyabál és a gólyaavatás.
A mentorrendszert többnyire a gólyatáborral azonosítják, pedig a mentor feladatai messze túlmutatnak ezen, sőt, az elsődleges feladatunk valójában a tárgyfelvételben, hivatalos ügyekben való segítségnyújtás.
Ezek szerint nagyon szerteágazók a feladataitok vannak, hogyan készültök föl minderre?
A mentorképzésre februárban kellett jelentkezni, első lépésként a Mentor-kisokos anyagát kell megtanulnunk, ebből írásbeli vizsgát teszünk, emellett pedig előadásokra is el kell járnunk. Aki ezt sikeresen teljesíti, annak egy újabb fordulóban, szóbeli vizsgán, elbeszélgetésen kell részt vennie, ez alapján választják ki azt a 10-12 főt, aki ténylegesen mentor lesz (általában komoly túljelentkezés van), és persze van néhány fő tartalék is, ha valaki esetleg mégsem tudná vállalni. Ezt követően kezdődnek a csapatépítések, ahol a gyakorlati tudnivalókat sajátítjuk el, például hogy hogyan vezessük a játékokat, az ismerkedést… Ezek nagyon alapvetőnek tűnhetnek, de tény, hogy szervezetlenül nem lehet csinálni, a gólyáknak mi egy biztos pont kell legyünk. Nyilván sok olyan kérdés van, amire mi nem tudunk válaszolni, de ilyenkor is tudnunk kell legalább azt, hogy kihez küldjük őket. A gólyatábor jellegéből adódóan a képzés végén kialakuló mentorpárosokból a bárczis seniorpárokkal együtt jön létre egy-egy szín vezetése. Fontos, hogy velük is összhangban legyünk, bár ősszel természetesen kicsit elválnak a programok, mégis nagyon jó, hogy a gólyák nem csak a szaktársaikat ismerik meg, hanem egy másik kar hallgatóit is.
Mennyi időt vesz ez igénybe, mennyire van idő mellette a tanulásra is?
Sok időt és energiát igényel, de szerintem maga a képzés is nagyon hasznos, sok lehetőségről például én is a képzésen hallottam először. Ugyanakkor én úgy gondolom, hogy minden megoldható, annak ellenére, hogy nehéz olyan időpontot találni, amikor mindenki ráér, de egy kis rugalmassággal ez áthidalható probléma. A zh-időszakban és a vizsgák környékén persze nem lehet sok programot tartani, hiszen ekkor senki nem ér rá, nyáron viszont már mindenki sokkal rugalmasabb. A gólyatábor előtt az utolsó nagy program a mentortábor, itt minden szakterület gyakorlatilag egy-egy gólyacsapatként működik, nagyon jól összekovácsolja a társaságot.
Kinek javasolnád, hogy próbálja ki magát mentorként?
Mentornak lenni nagyon összetett feladat. Vannak köztünk olyanok, akik igazi nagyhangú vezető egyéniségek, de vannak olyan mentorok is, akik kevésbé beszédesek, de erre is szükség van, mert a gólyák egy része sokkal könnyebben nyit egy ilyen személyiségű segítő felé. Azért szerencsés, hogy többen vezetjük a csapatokat, mert kiegészítjük egymás tulajdonságait. Nem mi választjuk meg a társainkat, de mindig nagyon jól szokott működni a közös munka. Én annak ajánlom, hogy mentor legyen, aki nem fél ismerkedni, szeret emberek között lenni, hiszen ez az egész elsősorban a kapcsolatépítésről és a közösségről szól.
|
Gyólyák élményei GT-be jönni megéri, az idei után szerintem ez tény. A szervezők, a és a gólyák olyan segítőkész, befogadó, jófej csapatot alkottak, amilyenre nem számítottam. Nem feltételeztem rosszat a táborról, viszont bármennyire is sablonosnak hangzik: ilyenről álmodni sem mertem volna. A programok ötletesek és jól szervezettek voltak, és jó érzés volt újra ovisnak lenni, de nekem mégis a legfontosabb a közösség, amelybe kerültem; a gólyák, akik teljessé tették a játékokat, és a mentorok, akik ténylegesen törődtek velünk, akiknek végig mi voltunk a legfontosabbak, és akikhez bármikor fordulhatunk segítségért a GT után is, amiért itt is szeretnék köszönetet mondani. Botond, matematika Bsc, GyógyMatek GT Elképesztő környezet. Hihetetlen hangulat. Nagyszerű emberek. Attila, Geo-Bio tábor Itt mindenki boldog, van zacskós tej és arconpörgés, kinek-kinek szájíze szerinti szabadság! Kristóf, Geo-Bio tábor Napfelkelte, igéző, dombokkal körbeölelt környezet, friss levegő, hűvös, hajnali szél… majd pedig legalább 24 szócsőbe kiáltott „de jó nektek hobbitok, mert a munkátok a hobbitok” és lassacskán kiszivárog minden egyes táborlakó, hogy begyűjtse a klasszikus napi menüjét, mint a májkrém, kakaó vagy épp a halas konzerv. Ez Rákó! És akinek volt szerencséje ott lenni, az tudja, hogy mivel jár ez a hely. Gondolok itt a szolid, de nem kevésbé szórakoztató csapatfeladatokra (mint pl. a pórul járt Ödön és kedvese vagy A szürke ötven árnyalata ft. unikornis akció stb.), arra, amikor már kántálva gondolkodsz, , amikor először mondod fejből a csapatindulód, amikor napról napra kevesebb a hangod, amikor a csapatoddal minden este szétszeditek a bulisátrat, amikor egyre gyorsabban és tovább tudod veretni, amikor a tuctuc lesz az altatódalod, amikor otthon is egyből a földre ülsz, vagy amikor rájössz, hogy az a hősugárzó mennyire jó öltet lett volna, ha lett volna. És a nap végére egyre jobban érzed: az új emberek lassan új barátok. Bohár Katinka, Geo-Bio Gólyatábor |